Képaláírásként megosztom Lluis egyik praktikáját: hogy kell 40 fokban hideg vizet vinni a sivatagba. Végy 2 palack vizet, egyikből öntsd ki kb az 1/3-át, fagyaszd meg. Ha megvan törd össze a jeget és öntsd fel vízzel. 
Meglepően jól működik, elég sokáig lehűti a vizet, és után lehet tölteni.
Rijádtól dél-keletre Mekka felé találhatók ezek a sziklák. Ezúttal se hagytuk ki a quadozást. A dűnék egyik fele elég meredek volt - nem úgy mint eddig - érdekes volt a száliránnyal keresztbe navigálni. Még a végén Bamakóban kötök ki ha így folytatom. :)
A kép al Quatif-ban készült, a Perzs öböl partján. Itt nem tököltem a beállításokkal, nehogy még zokon vegyék.
A képet ellensúlyozandó - szinte ezen az egy elrettentő példán kívül - csak jó tapasztalataim van a szaudiakkal. Nagyon barátságosak, segítőkészek, lazák, nyugodtak. Azt vártam hogy nagy különbség lesz az európaiakhoz képest, de gondolkodásukban, problémáikban elég hasonlóak.
Nekem még mindig meglepő, de szaudi kendővel a fején a DBA, vagy a rendszergazda, ugyanazokon a problémákon dolgozik mint a világ másik részein. Másik nap katonai egyenruhában, egy az egyben Lusta Dick (amúgy:Abdul Azizz) SQL-es problémáival jött a megbeszélésre...
Olyan volt a megbeszélés mintha mindenki beöltözött volna poénos jelmezbe, de hogy még vicesebb legyen, fapofával dolgozik ugyan úgy mintha mi sem történt volna.
Elég sok lett egy képaláírásnak, ezért mellékelek még egy képet A Klasszikusról!
Mire beállítgattam a gépet a kis háromlábúra a helyi kölykök jó érzékkel beleálltak a képbe.
A Rijádi erődnél készült, sötétedés után egész megtelt élettel. Kb olyan volt a tér mint a Plaza Reial, csak háromszor akkora, mindenki feketébe vagy fehérbe.
A női ruha az abaya, kivétel nélkül minden nő ebben van. Ritkaság, ha az arcuk kilátszik. A férfiak ruházata kicsivel összetettebb, van egy fehér alap:thawb, fejen vagy piros mintás smagh vagy sima fehér ghutrah, fejtetőn pedig a double-zero becenevű 2 fekte kör. Érdekes módon a gyerekek (lányok is) bizonyos korig teljesen hétköznapian ötltöznek.
Önmagában a múzem épülete is megért egy látogatást és belül is nagyon jó volt. A kiállítás néhol kicsit alap szintű volt, sok helyen mintha a célközönséget 7-14 évre lőtték volna be. Volt sok érintőképernyő, meg sima képernyő, gombok, zene; de így legalább az egész család eljöhet. A legtöbb európai múzeumnak lenne mit ellesnie.
A hétvégét a perzsa öbölnél töltöttük, al-Khobarban, Bahrain-al szemben. A környék érdekes, de semmiképpen sem szép. A Legenda vagyok címu filmet mindenféle útlezárások, kiürítések nélkül forgathatták volna itt. Csak a zombik hiányoztak, de már készültem rájuk...
Szóval krúzoltunk a kis Hyundai Accent-el fel-alá életet keresve, és végül találtunk is. Egy domboldalba offroad-ozott a nép. Egyik oldalt a menok dzsipekkel, a másikon végül mi is quad-al. Megvolt a második sivatagi vezetésem is. Jó volt ez is, lehetett száguldani bele a sivatagba, ugratgatni kisebb dunéken.
A várfal felújított szakasza mintha végtelenbe folytatódna, pedig pont ott van vége ahol a képnek.
A Szaudi Nemzeti múzemban ezen a falon Mohamed próféta története van leírva. Minden egyes alkalommal mikor említik, zárójelben odaírják hogy áldás és béke legyen vele.
Mohamed hétköznapi kereskedő életet élt, mire kb 40 éves korában megjelent neki Gábriel arkangyal akinek hatására térítésbe kezdett; megalapította és elterjesztette az iszlám vallást. (Melynek követői a muzulmánok.)
Érdekes volt egy kicsit a sivatagban vezetni. Sokszor több nyom is kereztezte egymást, tiszta mint az esti Dakar összefoglalókon. Nem volt rossz, legközelebbre bérlünk egy 4X4-est a Hyundai Accent helyett.
A kép a most "épülő" óvárosban készült. A nagy részen még felújítási munkák folytak. Nem kis erőfeszítéssel még növényeket is ültetnek a sivatag közepén; szép lesz ha elkészül. De hogy ki fogja látogatni az nekem még kérdés.